Mozgalmasan indult ez az év a Dorado XXI háza táján. A gazdasági és piaci változásokra tekintettel úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk alkalmazkodni a körülményekhez, s mindez a cég működésében is fontos változásokat hozott. Ahogyan arról már tájékoztattuk minden kedves ügyfelünket, partneri együttműködési megállapodást kötöttünk a PANNON-SAFE Biztosítási Alkusz Kft-vel. Bár a napi működésünket ez nem érinti, hiszen továbbra is a DORADO XXI. kezeli saját ügyfelei szerződéseit, a háttérben nem kevés munkát jelentett az átállás. További fontos változás, hogy egy teljesen új, független üzletággal bővítettük cégünk portfólióját. Izgatottan várjuk az újdonságokat, és ígérjük, hogy nem kell sokat várniuk, hamarosan beszámolunk erről a garantáltan „édes meglepetésről” is.

Úgy éreztük, hogy a sok-sok munkás nap után elérkezett az ideje annak, hogy aktív pihenéssel készüljünk fel az év végi hajrára. Még tavaly karácsonykor olvastuk Szin János „Medvepásztor” első könyvét. Mély benyomást tett ránk küzdelmes élete, s hogy a boldogságot végül a havasokban, a medvék között találta meg. Innen jött az ötlet, hogy útnak induljunk és alkalmazkodóképességet, rugalmasságot, „minden helyzetben túlélést” tanuljunk a házigazdánktól.    

Erdélyi idill

Azt nem tudjuk megerősíteni, hogy úticélunk, Csinód a világ végén lenne, de azt igen, hogy ezen a helyen, szép Tündérországban megállt az idő. Az emberek fával fűtenek, önellátók, maguk sütik kemencében a kenyerüket, otthon sütnek-főznek finomabbnál finomabb ételeket helyi alapanyagokból; mindent felhasználnak, amit a környék gazdag élővilága biztosít a számukra. Az ösvényeken lovak, tehenek, szekerek járnak. A festői szépségű vidéken bármerre néz is az ember, lélegzetelállító látványban van része. Fenyvesek, hegyek-völgyek, távlatok, csodás színek, végtelen nyugalom mindenfelé.   

Négy napot töltöttünk egy csinódi rönkházban. A ház egy eldugott kis faluban, az Úz-völgyében, az egyik havasi csángó településen található. Itt még csak néhány éve vezették be az áramot és van olyan része a falunak, ahová a mai napig nem vezet aszfaltos út. Az ellátásunkról csángó szomszédasszonyunk, Kati gondoskodott, határtalan kedvességgel és vendégszeretettel. Pityókás kenyeret sütött, gyógynövényes teát főzött – de nem ám filtereset, hanem a domboldalakon szedett illatos növényekből –, esténként pedig pattogó tűzzel és autentikus helyi ételekkel várt minket.

Medvék a szomszédban

A nagyvárosokban megszokott életünkben medvét csak a filmekben vagy a hírekben látunk, s a macik általános megítélése igen pozitív. Erdélyben, a közeli szomszédságukban kicsit más a helyzet. Itt is megbecsülik és tisztelik ezeket a szép teremtményeket, ugyanakkor joggal tartanak tőlük. A havasokban a medvék az urak, nem szabad félvállról venni a veszélyt, amit jelentenek. Ha nem látjuk őket, akkor is ott vannak az erdőben. Megtudtuk azt is, hogy idén szerencsére kevésbé éhesek, mert sok makk termett és azzal laknak jól. 

Úgy tértünk nyugovóra, hogy folyvást füleltünk kifelé az éjszakába. Azt mondják a helyiek, hogyha nagyon ugat a kutya, akkor medve jár a környéken. Az egyik éjjel, amikor ott voltunk, jött is a medve. Egy véletlenül a legelőn maradt borjú lett a vacsorája, a szegény jószág maradványait reggel találta meg a gazdája.

Kalandtúránk a Hargitán

Hogy a messziről jött vendégek kényelméről és szórakoztatásáról gondoskodjanak, vendéglátóink terepjárós túrát szerveztek a számunkra. Meglátogattunk egy esztenát, a pásztorok nyári tartózkodási helyét nevezik így a hegyen, ahol az állatokat legeltetik. Megkóstoltuk a mennyeien ízletes, helyben készített friss sajtot, a székely füstölt szalonnát szabad tűzön pirított kenyérrel, egy kis fenyőpálinkával kísérve. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a friss levegőt is szinte harapni lehetett, ami jócskán fokozta az étvágyunkat. Nehéz errefelé ellenállni a sok finomságnak: sokféle gomba, édes áfonyapálinka, havasi méz, fenyőrügyszirup és fenyőpálinka – a látogatók ajándékba szánt kóstolót is hazavihetnek magukkal.

Egyik nap egy csángó családnál ebédeltünk. Olyan vendégszeretettel fogadtak minket, idegeneket, mintha családtagok lennénk, vagy legalább már ezer éve ismernénk egymást. Hálás szívvel köszönjük a kedvességüket, innen a távolból is.

Egy szerencsésen végződött villámcsapás nyomában

Amikor váratlan helyzetekre figyelmeztetünk, gyakran mondjuk azt a szófordulatot, hogy „…és ha belédcsap egy villám?” – de nem gondoljuk komolyan, hogy megtörténhet. Úgy tűnik, a Hargitán a villámok is közelebbről csapkodnak, és néha nincs menekvés. Hinnék-e vagy sem, egy helybeli néprajzkutatóba valóban belecsapott a villám! S hogy az illető szerencsés felgyógyulásának az emlékezete ne fakuljon, arról egy Szent György-vonalra épített kis kápolna gondoskodik. Errefelé rendkívül sokoldalúak az emberek, képzeljék, a kápolnát terepjárós túravezetőnk, Geri építette saját kezűleg! Merthogy ő szakmája szerint rönkházkészítő mester.

Gyorsan elrepültek a napok, miközben annyi élménnyel gazdagodtunk, hogy felsorolni is nehéz, nemhogy átadni az érzéseinket. Láttuk a Szent Anna-tavat, felkerestük a bálványosi Büdös-barlangot és csaknem másfél órát ültünk a medvelesben, némán. Ebben a másfél órában ugyan nem láttunk medvét, csak a nyomait később, de nem nagyon bántuk. Jövünk még feltöltődni, akkor majd talán megleshetjük a havasok urát.

Mindezt persze kellő óvatossággal tesszük, ahogyan azt Önöknek is ajánljuk. Ránk nem igaz a mondás, hogy „a suszternek nincs rendes cipője” – az utazásunk előtt utasbiztosítást kötöttünk az egész csapat számára. Ha Ön is tart a medvéktől, vagy bármely más váratlan eseménytől, ami tönkreteheti az útját, keressen minket, segítünk megtalálni a legkedvezőbb biztosítást: Utasbiztosítások